A látás
Az agy információi 80%-
át a szemen keresztül kapja. Minden tanulással foglalkozó tananyagnak, így a
digitális képfeldolgozásnak is - ahol kiemelt szerepe van a látásnak -
tartalmaznia kell egy, a szem felépítettségére és működésére vonatkozó részt.
A
szem kialakulása
A létező legegyszerűbb
szem, a szemfolt - fényérzékelő sejt – ocellus. Ez
csak a fényt és a sötétséget tudja megkülönböztetni a benne levő fényérzékeny
protein (opszin) segítségével. Ilyen sejttel
rendelkezik a zöld szemes ostoros. A mikroszkopós
képen jól látható a szemfolt piros színben.
Ebből alakultak ki a
későbbi látószervek azáltal, hogy a lencsefolt az állat testébe nyomulva
kehely, illetve csésze alakot vett fel. A kehely szem már nem csak a fény- és
sötétség érzékelésére volt alkalmas, hanem a fény irányát is tudta érzékelni – ilyenek
a férgek, puhatestűek szeme.
A kehelyszem további
besüllyedése hozta létre a hólyagszem különböző fajtáit. A kezdetlegesebbekből
még hiányzott a lencse - csigaházas polip.
Később a tintahalaknál
és a gerinceseknél a krisztallin nevű fehérjéből
létrejövő lencserendszer tette teljessé a látást.
A heidelbergi Detlev Arendt és Jochen Wittbrodt felfedezte, hogy
a szemünkben lévő fényérzékeny sejtek az agy ősi fényérzékeny sejtjeiből
származnak. Még most is találhatók agyunkban fényérzékeny sejtek, ezek
befolyásolják napi ritmusunkat.
A gerincteleneknél az
un. rabdomérák váltak a szem részeivé, és a ciliáris sejtek az agyban maradtak, míg a gerinceseknél a ciliáris sejtekből alakultak ki a csapok és pálcikák. Így a
szem agyunk meghosszabbított része. Ezért van az, hogy a látottak elő-feldolgozása
már a szemben elindul.
A hólyagszem további
fejlődését már az evolúciós szükségletek határozták meg. A szemgolyó a külső
mechanikai hatások ellen a koponyacsontok általi védett üregbe húzódott vissza.
Vérellátását az érhártya biztosítja - bizonyos esetekben ennek képe is látható
a retinán. Az ideghártyában pedig a fényt és sötétséget megkülönböztető
pálcikák, és a színre érzékeny csapok helyezkednek el.
A cápák és ráják
szemeiben nincsenek csapok, így színeket sem érzékelnek. A vízben, a nagyobb
mélységekben fény hiányában nem látszanak a színek. Egyes majmok sem látnak
színt. Bizonyos elméletek szerint a színlátás a rejtőzködő kígyók miatt alakult
ki az állatoknál és az embernél, tehát ahol a majom közelében nincs kígyó, ott
nem kell színlátás.
Néhány szemtípust
bemutatnék az előnyeivel együtt
A békák alsó szemhéja
átlátszó, így csukott szemmel is látnak. Szemük ugyanakkor csak a mozgásra
reagál, tehát mindig a friss élelemre „hajtanak”.
A sasok, baglyok szeme
„infrával” és „teleobjektívvel” is el van látva, hogy
a nagyon kicsi egereket és azok vizeletét is lássák. Az éleslátás helyén, a
sárgafoltban négyzetmilliméterenként 1,3 millió érzéksejtje van a
vándorsólyomnak. Ennek köszönhetően egy fecskét 1,5 km-ről, egy szitakötőt 800
méterről felismer.
Legérdekesebb szemük
talán a kaméleonoknak
van,
hiszen szemgolyóikat kúp alakú védőburok takarja, és egymástól függetlenül is
tudják forgatni. Így egyidejűleg előre és hátra is figyelhetnek. Szemükben egy
különleges csaptípus is van, amellyel az ultraibolya sugarakat is képesek
érzékelni. A legtöbb gyíknak megvan az alsó és a felső szemhéja, így pislogni
is képesek.
A lónak a sárgafoltban
csupán 12500 érzéksejtje van, mivel a fűevéshez ez is elég - közel hajol evés
közben a fűhöz J
A macskák szemében a
retina mögött fényvisszaverő réteg van, így este is látnak, és ezért világít
este a szemük.
A főemlősök kivételével
az emlősök "színvakok", hiszen csak fekete-fehér képet látnak. Az
ember nem rendelkezik ezekkel az előbb ismertetett képességekkel, de erre nem
is volt szüksége. Nem vadászott egerekre és szitakötőkre, nem kellett este
vadásznia, és az álló vad is elég „friss” volt a számára. De ezeket a
képességeket az ember segédeszközökkel tudja pótolni, pl. távcsöves – infrás eszközök, infra szemüveg,
stb. A digitális képfeldolgozás egyik nagy előnye,
hogy nagyfelbontású, nagysebességű kamerák segítségével úgy láthatunk, mint az
említett állatok.
Az
emberi szem
Még néhány gondolatot
az emberi szemről. Felépítését az ábrán láthatjuk. Védelméről a koponyacsontok, a szemhéj (por
ellen) és a könnyek gondoskodnak. A fénytől a pupilla szűkülése védi, melyet a
lenti képen szintén láthatunk.
Szemünk szerepe nagyon megnőtt
a számítógépek elterjedésével, így a szem kiszáradásának és elfáradásának
veszélye is megsokszorozódott. A későbbiekben írok arról, hogyan „frissítsük
fel” szemünket, és hogyan javíthatjuk látásunkat.